A mentőautókat - főleg az OMSZ járműveit nonstop takarítják, nem bonyolult, a belső tereket arra találták ki, hogy locsolni kelljen csak meg valami savat rá, szóval ott abstart nincs szaga a halálnak.

Egészen, míg meg nem érkezik a "beteg" és össze nem dzsuvázza az egeszet hányással, fekáliával vagy vérrel, sajáttal vagy a mentősével. Jogszabály védi a köz tompa tekintetű, nagyon fáradt és kilátástalan alkalmazottját, indokolt esetben - fertőzésveszély gyanúja stb - például a mentőorvos megtagadhatja, hogy a büdös görény eljusson a kórházba a tiptop mentővel, elrobog a nínó üresen,

de előtte azért van néhány pofon.

A mozgó kórházakra rájár a rúd, ma is megütött valaki egy mentőst, őszintén szólva lövésem sincs miért vállal be valaki mentőszolgálatot - kényszer vagy kiszabott büntetés nélkül.

Mit kell ahhoz tenni, hogy csak akkor nyugodjon meg a lelked, ha mentőzöl? Mit kell ahhoz elkövetni?

Nyilván mindenkinek vannak, nekem is, távoli rokon, hallgatag kolléga, megannyi beteg, hasadt sors, akik mentőznek amikor a többiek alszanak és dolgoznak utána mást. Egy ilyen társaságban jött a 

két betűszó amit nem jó vagy már nem is lehet hallani,

ezek sorban:

TAKI-szindróma {amikor valakit betolnak, aki már NEMBÍRTAKI, meghalt bármi is volt a baja előbb}~nem kell komolyan venni, a főszereplő sosem hallja; ugye

FMTB-szindróma {amikor a mentős közli az orvossal, másik mentőssel rádión vagy akár magával az Országos Tisztifőorvossal, hogy nem ismert tünetegyüttessel áll szemben, azaz "Faszom Tudja Mi Baja", ezt hallhatod még de ha hallod: baj van, mondjuk azt ekkorra már magadtól is tudod. 

FMTB, tetszik, mi?

kommentáld kérlek, ha ismersz istent és érdekel, hogy ebben az esetben ez most miért kisbetű!

köszi